Főoldal      E-mail
Eseménynaptár
Közlemény
Apor Vilmos Római Katolikus Óvoda,
Általános Iskola,
Alapfokú Művészeti Iskola,
Gimnázium és Kollégium
9024 Győr, Pátzay Pál u. 46.
Adószám: 18525845-2-08
OM: 030712
 
 
 
 
 
Iskolai étkeztetés
Határtalanul
Gyermekvédelem
Adó 1%

Kedves Szülők!

Kérjük Önöket, hogy adójuk egy százalékával ismét támogassák Intézményünket.

 

Adószámunk:

A kedvezményezett neve:

Számlaszám:

A másik egy százalékról is rendelkezhetnek:

A kedvezményezett technikai száma, neve:

Gyermekeik nevében is köszönjük figyelmességüket!
 

 
 
........................................................
  
Aporos alkotások

 

Aporos diákok alkotásai a városnak
A Győri Kommunális Szolgáltató Kft felkérésére, gipszkartonra festett nagyméretű képeket készítettünk.

Bővebben>>

 

 

 

A mesék birodalmában
A Kisalföld szerkesztősége megkereste iskolánkat, hogy egy meseíró pályázathoz illusztrációkat készítsünk...
Részletek>>
 

 

Énekkari CD
A 15 éves jubileum alkalmából jelent meg az iskola énekkarának második CD lemeze a Magyar Kultúra Kiadó gondozásában, Gloria in Excelsis Deo címmel. Részletek>>

 

 

 

 

Apor antológia
Jubileumi tanévünk alkalmából megjelent az új Apor antológia. Részletek>>
 

 

 

 

 

 

Ikon
Bukits Ernő tanár úr "A Tápláló és tanító Krisztus" című ikonfestménye az aulában látható...
 

 

Pályázatok

 

TÁMOP-3.2.11/10-1-2010-0229

Élményszerű tanulás, kultúra és tehetséggondozás>>

TIOP 1.1.1/07/1-2008-1156

Számítógépes infrastruktúra bővítés>>

Apor Alapítvány KEOP - 4.2.0/A/09-2009-0007>>
 

Támop 3.4.3-08/2 pályázat
Iskolai tehetséggondozás
Részletek>>
 

Környezet és Energia Operatív Program
2009.6.1.0/A-2009-0050>>

Épületenergetikai fejlesztés
KEOP-4.10.0/A/12-2013-0273>>

 

 
Aktualitások
2024.11.14.
Nyílt nap
    Bővebben>>
2024.11.11.
Iskolába hívogató
    Jelentkezési lap>>
2024.11.11.
„LÉGY TE IS ÓKORI RÓMAI GYEREK!”
2024. 11. 08-án a 7. évfolyam gimnáziumi osztályai ellátogattak Almásfüzitőre, az AZAUM RÓMAI TÁBORBA. Egy 4 órás élő történelem órán vettek részt. Megtekintették a barbár házakat, virtuális eszközökk...

Iskolánk története – Mária Iskolatestvérek

Az alapító: Champagnat atya | Mindennapi menedékünk | Misszió |  Marista nevelés | Elérhetőség

 


A Mária Iskolatestvérek szerzetesrend 1993-2008-ig, 15 éven keresztül folytatta iskolánk szellemmi-pedagógiai vezetését. Kultúránkhoz illeszkedő hagyományaikat, nevelési elveiket továbbra is megtartva folytatjuk fiataljaink nevelését. Az alábbiakban a szerzetesrendről kaphatunk egy képet.


A TESTVÉR: FÖLSZENTELT KERESZTÉNY

Közösségben élve, fiatalok szolgálatában, Mária nyomdokán tesznek fogadalmat a Marista testvérek Krisztus követésére. Jelmondatuk:

"MINDENT JÉZUSNAK MÁRIA ÁLTAL,
MINDENT MÁRIÁNAK JÉZUSÉRT."


A rendalapító Marcellin Champagnat


FORRADALOM A LEVEGŐBEN


Marcellin élete alatt (1789-1840) Európa hatalmas kulturális, politikai és gazdasági felfordulás színhelye volt. Válságban volt a társadalom és az egyház is. Ebben a légkörben nevelkedett, ez motiválta döntését, hogy megalapítsa a Mária Kis Testvéreinek rendjét, amelyet ma Mária Iskolatesvérek néven ismerünk.

 

 


MARLHES

Marcellin 1789. május 20-án született Marlhesban, egy ismeretlen kis faluban, ahol a fiatalok és a felnőttek nagy része is analfabéta volt. De Marcellin gyermekkorában a megújulás szele már érződött. A társadalmi haladás, a szolidaritás a Francia Forradalom következményei voltak és jelentős hatást váltottak ki még a legzártabb helyeken is.
Hatáskörében Marcellin édesapja fontos szerepet játszott a társadalmi megmozdulások ideje alatt. A fiú jellemét különösen három személy alakította ki családja körében: az édesapja, egy intelligens, szorgalmas, vállalkozó szellemű ember, aki nagy befolyással volt a jövőbeli polgár nevelésében; az édesanyja és nagynénje, akik példaképül szolgáltak hite növekedésében és megerősítésében. Ők ébresztették fel benne Mária, a mi "Jó Anyánk" iránti gyengéd szeretetét. Kellő tanár hiányában, a fiatal Marcellin szellemi fejlődése kezdetben nagyon nehéz volt. Erre példa, hogy nem is akart visszamenni a falusi iskolába, miután szemtanúja volt annak, hogyan bánt tanára egyik társával, helyette inkább a családi farmon való munkákban vett részt. Ilyen körülmények között válaszolt a majdnem analfabéta tizenéves fiú nagylelkűen Isten hívására, és elfogadta egy pap invitálását a szemináriumba. Be kellet pótolnia hiányosságait a tanulmányaiban, amit meg is tett erős hittel, gyakorlati készséggel és rendíthetetlen elhatározással, kezdeti nehézségekkel, ám mégis sikeresen.

LYON (1813-1816) - IFJÚSÁGI TERV

Marcellin 1805-től 1813-ig a Verrieres-i kisszemináriumban tanult, ahol hivatása nagy megpróbáltatásokon ment keresztül. Egy időben arra gondolt, hogy talán jobb lenne, ha elhagyná a szemináriumot. De a Szűzanya segítségével legyőzte a csábítást, és a retorika vizsgái után felvették a lyoni nagyszemináriumba, ahol olyan papok keze alatt végezte el a teológia szakot, akik sokat szenvedtek a Forradalom idején. Lyon a Szűzanya iránti ájtatosság bástyája volt, ahol sok misszionárius és apostoli terv született.
Egy 12 fős szeminarista csoport elhatározta a "Mária Társasága" megalapítását, amelynek tagjai között vannak papok, segéd testvérek, nővérek, valamint egy harmadrend is. Marcellin kezdettől fogva meg volt győződve arról, hogy szükség lenne tanító testvérekre is, akik a legelhagyatottabb gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak.

LA VALLA (1816-1825)

PAP ÉS APOSTOL

Pappá szentelése után, amely 1816. július 22-én volt, Marcellint káplánná nevezték ki La Valla-ban. Mikor odaköltözött, nagyon meglepte őt a kis hegyvidéki falu elszigeteltsége és a kultúra teljes hiánya. Vidéken egy szabad szellemű, önző középosztály bukkant fel. A politikusokat elsősorban egy elit osztály létrehozása érdekelte, amely hadseregnek, a politikusoknak és a közgazdaságnak tehetséges vezetőket garantált. Senki, még az egyház sem fordított figyelmet a fiatalok keresztény nevelésére az elszigetelt falvakban. Ráadásul a tanítóknak nem volt tekintélyük a gyerekek és a szülők előtt, és olyan alacsony fizetést kaptak, hogy csak azok vállalták a pedagógiai munkát, akiknek a képzettségük csak alig volt megfelelő.



MONTAGNE FIÚ SZEMEIBEN

1816.október vége felé arra kérték Marcellint, hogy siessen a 17 éves Jean-Baptist Montagne betegágyához. Marcellin egyből észrevette, hogy a fiú alig tud valamit Istenről, és a haldokló fiatal szemeiben meglátta azt a rengeteg gyermeket, akik éppúgy, mint Jean-Baptist Montagne a lelki szegénység áldozatai voltak. Ez sürgette őt a döntése megvalósításában: "Szükség van Testvérekre!"

A REND BÖLCSŐJE

1816. január 2-án Marcellin befogadta az első két tanítványát. Hamarosan többen csatlakoztak hozzájuk, és La Valla a Mária Kis Testvérei bölcsője lett. Így, a legnagyobb szegénységben kezdődött egy csodálatos nevelési és lelki kaland megvalósítása, teljes bizalommal Istenben és a Szűzanyában.
Az első testvérek vidéki fiatalok voltak, 15-18 évesek, akik jobban ismerték a nehéz földművelési munkákat, mint az elmélkedést, az intellektuális gondolkodásokat, a fiatalok nevelését és oktatását.
Marcellin átadta ezeknek az egyszerű fiataloknak a saját apostoli és nevelési lelkesedését. Úgy élt velük, mint egy közülük, de komolyan oktatta őket imádkozni és az Evangélium szerint élni, hogy egy jó szerzetes tanító közösséget tudjanak alakítani. Gyorsan elküldte őket a legelszigeteltebb tanyákra, hogy tanítsák a gyerekeknek is és a felnőtteknek is a hittan, az olvasás, az írás és a számolás alapjait. 1817 és 1824 között nyitott egy általános iskolát La Valla-ban, amely a fiatal testvérek tanítási gyokorlására szolgált.

L'HERMITAGE

1824-ben a kis közösség gyarapodott és Marcellin elhatározta, hogy egy nagy rendházat fog építeni. A tervet létre is hozta egy völgyecskében, közel Saint-Chamond városához, és "Miasszonyunk Hermitage"-nak nevezte. A ház egy időben kolostor és tanítóképző intézet volt, ahol a testvérek előkészültek a szerzetesi életre és a pedagógiai pályára. Champagnat azt akarta, hogy a tanítványai minél műveltebbek legyenek. A ház fokozatosan egy iskolahálózat centrumává vált. Az iskolák száma gyorsan növekedett és mindegyik igazán jól működött.
Hogy a testvérek a legszegényebb helyeken is tudjanak iskolát nyitni, Marcellin csak egy minimális bért kért az önkormányzatoktól és arra kérte a testvéreket, hogy olyan egyszerűen éljenek, mint a környék lakossága. A L'Hermitage-i forrásból fakadt a Kongregáció misszionárius hivatása is. 1836-ban Marcellin Champagnat elküldte az első misszionárius testvéreket Óceániába aMarista Atyákkal. Ezt írja egy püspöknek, aki testvéreket kér tőle: "A világ minden egyházmegyéje tervünkben van."
Marcellin egész életét a testvéreknek áldozta. Saját tapasztalata által megértette, hogy mit jelent a "Kereszt": a számtalan csalódás, a nehézségek és a váratlan bosszantó esetek. De mindezek ellenére a bizalma és a tervei rendíthetetlenek maradtak. Mikor meghalt 51 éves korában, 1840, június 6-án, szerzetescsaládjának már 290 tagja volt, akik 48 általános iskolában működtek.


Lap tetejére

Marcellin atyai szeretettel ragaszkodott a távoli falvakban szolgálatot teljesítő testvérekhez. Gyakran meglátogatta őket, buzdító leveleket írt nekik, tanítói hivatásuk maximális teljesítésére sarkallva őket. Amikor fülébe jutott, hogy egyik vagy másik testvére hiányt szenved valamiben, mindent megtett, hogy segítségére siethessen. Még akkor is, ha sok-sok kilométert kellett ennek érdekében gyalogolnia.
Egy alkalommal Stanislas testvérrel együtt életveszélybe került. Az történt ugyanis, hogy a tél kellős közepén Jean-Baptiste, aki abban az időben Bourg-Argentalban tevékenykedett, súlyosan megbetegedett. Marcellin Stanislas testvérrel együtt meglátogatta, és együtt maradt vele a gyógyulásáig. Visszafelé jövet a hegyekben hatalmas hóviharba kerültek. A sötétség beálltával már tájékozódni is képtelenek voltak. A süvítő szél az arcukba csapkodta a jeges havat, lépni sem bírtak. A metsző hideg áthatolt kopott ruházatukon, fagyhalállal fenyegetve testüket.

Mindennapi

menedékünk

 

 

 

 

 

 

 

 Stanislas testvér ájultan esett össze. Marcellin nagy nehezen magához térítette, s térdre rogyva esedeztek Máriához:

Emlékezzél meg rólam, kegyes Szűz Mária!
Sohasem lehetett hallani,
hogy te valakit magára hagytál,
aki oltalmadat kérte,
és segítségért hozzád könyörgött.
Ilyen bizalomtól lelkesülve sietek hozzád,
ó szűzek Szűze,
jóságos Anyám.
Hozzád fordulok, és színed előtt sóhajtva állok én,
szegény bűnös.
Ne vesd meg könyörgésemet,
ó anyja az örök Igének,
hanem hallgass rám kegyesen
és hallgass meg engem. Ámen.

Ahogy befejezték az imát, és összeszedve maradék erejüket, egymást támogatva néhány lépést tettek a jeges éjszakában, a távolban pislákoló fénypontra lettek figyelmesek. a fény felé vették útjukat, és hamarosan egy házra bukkantak. Megmenekültek!
Marcellin meg volt győződvearról, hogy a Szűzanya segítette meg őket. Ez megerősítette őt a Mennyei Édesanya iránti bizalmában és ragaszkodásában.


Lap tetejére

MEGOSZTANI A MISSZIÓT

Manapság egy új egyházi értékelésben Marcellin karizmáját egy, az egész Egyház számára követendő, új adományként látják. A testvérek megosztják szellemiségüket és missziójukat fiatal munkatársaikkal, tanárokkal és mindazokkal, akik Marcellin nyomán meghívást éreznek, hogy saját munkájukkal kapcsolódjanak be az apostolságba.
Szent Marcellin Champagnat úgy ismerte és szerette meg Istent, hogy az Evangélium szerint élt, mint Mária, akinek sugallatára valósította meg tervét, rendje alapítását. Mindig hozzá fordul, különösen nehézségek idején, mint gyermek az anyjához. Imáiban Mária mindig jelen van. "Mária kis testvérei", Marista testvérek nevet adta rendjének; ezzel is kifejezve teljes bizalmát az iránt, aki minket mindenkor felkarolt. Arra buzdítja a rendtagokat, hogy alapítójukat követve ők is hasonló módon cselekedjenek. Ő hallgatta Isten szavát, és válaszolt rá: követni Mária, a Jó Anya életmódját. Elkötelezni magát Mária követésében azt jelenti Marcellin Champagnat terve szerint, hogy együtt kell működni az egyszerűségben, a világot Isten felé irányítani, és testvéries kapcsolatokat teremteni a kölcsönös szolgálatban. Azok, akik követik Marcellin tervét, sugározzák Mária személyiségét.

SZÜKSÉG VAN TESTVÉREKRE

Marcellin Champagnat felismerve, hogy az ifjúság nagy tudattalanságban élt, többször kiáltotta: "Szükség van testvérekre!" Manapság, egy új társadalmi és egyházi összefüggésben ugyanazt ismételné, de sokkal erősebben: "Szükség van testvérekre, férfiakra és nőkre egyaránt, szerzetesekre és laikusokra, tanárokra és más szociális munkatársakra, akik a testvériesség elve szerint szeretnének élni."
Marcellin elhatározása Jézus ezen szavaira válaszol: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz."


Lap tetejére



MARISTÁK A VILÁGBAN

Napjainkban a világ 75 országában tanítanak marista szerzetesek. Az amerikai kontinensen 21 országban 2800, Afrikában 19 országban 500, Európában 12 országban 2600, Ázsiában 15 országban 300, Óceániában 8 országban 950 marista testvér tevékenykedik.




MARISTÁK MAGYARORSZÁGON

Magyarországon az első marista iskola 1909-ben Orsován (ma Románia) jött létre, melyet Trianon után Romániához csatoltak, de az akkori román kormány egyházellenessége miatt rövidesen be kellet zárni az iskolát.
A Szent Alajos Fiúotthon és Juvenátus 1923-44-ig működött Budapesten, a Vekerle-telepen.
A budapesti Champagnat Iskola 1930-1950-ig létezett a Hőgyes Endre utcában. Az iskola 1934-ben hivatalos állami elismerést kapott és jogot francia diploma kiállítására. 1942-ben az iskola a német táborokból szökött francia hadifoglyoknak nyújtott menedéket, majd a német megszállás után, a náci kormány idején a marista testvérek számtalan elhurcolásra ítélt zsidó életét mentették meg. 1944-ben a testvéreket bebörtönözték, halálra ítélték, melynek végrehajtását az orosz csapatok bevonulása akadályozta meg.
Iskolájukat 1950-ben államosították. A magyar testvéreket Franciaország fogadta be. 84 magyar testvér tett fogadalmat a marista rendben, közülük kilencen élnek ma is. Egy testvér Svájcban, hét Franciaországban és egy Magyarországon.

1990-ben tértek vissza ismét hazánkba és kapták meg a hivatalos működési engedélyt. A maristák rendfőnöke Magyarországra küldte a testvérek első csoportját (Marth József, Belány Ferenc magyar származású testvérek és Remi Vericel testvért), akik Győrt választották és javasolták az újrakezdés helyszínéül, miközben Harnis László Győrben élő szerzetes, aki a Mária Iskolatestvérek magyarországi feloszlatásáig a rend tagja volt, felkereste Benkovich Ferencet, tolmácsolva azt a szándékot, hogy a Mária Iskolatestvérek szívesen kezdenének újra Magyarországon tanítani.
A helyi ordinárius befogadta ezt a közösséget, és így 40 évi távollét után a Mária Iskolatestvérek a győri egyházmegyében kezdték újra működésüket. Az ő szellemi-pedagógiai vezetésükkel nyílt meg az iskolaközpontunk 1993 szeptemberében, amelyet Marcellin Champagnat atya szellemében működtettek.

Az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont eddigi munkájában az alábbi marista testvérek vettek részt:

Anthony Roy Caddy Ausztráliából
Belány Ferenc Franciaországból
Mateo Gonzalez Cerdán Spanyolországból
Remi Vericel Franciaországból
David Lopez Muyo Spanyolországból
Bruno José Cortez Mexikóból
Ramon Espasa Sancho Spanyolországból
José Miguel Mont Bascunana Spanyolországból
Rémi Vericel


Lap tetejére

 


MARISTA NEVELÉS

A marista szellem jellegzetességei: A Jelenlét, az Egyszerűség, az Alázatosság, a Szerénység, a Munka szeretete, a Családi szellem és Mária szeretete.

A Jelenlét

A fiatalok közötti jelenlét kétségtelenül marista szellemiségünkre és nevelési stílusunkra jellemző sajátosságaink közül a legpedagógiaibb. Ez képezi nevelési tevékenységünk magját, olyan mértékben, hogy lényegében azt mondhatjuk, ami pedagógiánk, amarista pedagógia, a Jelenlét Pedagógiája.

Az Egyszerűség

Azok a körülmények, amelyek között az egyszerűség a legnagyobb erővel megnyilvánul, aszemélyek közötti kapcsolatokban találhatók. Az egyszerű embernek könnyű és barátságos kapcsolata van mindenkivel, mivel őszinte, nemes lelkű, könnyen megközelíthető, mindenkihez kedves, modorában természetes, megérti mások problémáit. Képes felismerni saját korlátait, beismerni azt, hogy szüksége van a többiekre. Megosztja életét.

Az Alázatosság

A mi, fiatalok körében kifejtett tevékenységünk lényege a mindennapokban folyik, amelyeket azok a kis események tarkítanak, amelyek révén a fiatalok képezik magukat, mert nevelni azt jelenti, hogy "jót, csendben cselekedni".

A Szerénység

Elutasítjuk a szélsőségeket és a szertelenséget, megismerjük a nevelő közösségben betöltött helyünket és szerepünket. Mária példáját követve az Egyházban, az utolsó Vacsorán szerény, de eredményes helyet foglaljunk el.

A családi szellem

A Názáretben élő Máriától meríti a Marista Karizmát és nevelési stílust. A családi szellem értelmében megosztjuk képességeinket, tehetségeinket egymással, örülünk egymás sikereinek, együttérzünk a kudarcokban.

A munka szeretete

A közösen végzett munka testvériséget teremt, létrehozza a közösséget, felkelti a csoportban végzett munka ízét, és a többi gyerekkel és fiatallal való kapcsolat révén alakítja a személyiséget. A munka szeretete azt jelenti, hogy időnket jól használjuk ki, és ezt Isten értékes adományának tekintjük.

Mária, mint példakép

Nevünk Máriáé (=Marista) Champagnat atya szerint nem csak a nevét kell átvennünk, hanem létezési és cselekvési módjának egészét is. A marista szellemiség Mária szellemisége. Mária erényeinek utánzása lehetővé teszi számunkra, hogy egyre inkább hasonlítsunk Jézushoz. A fiataloknak úgy kell bemutatnunk Máriát, mint a Jézushoz vezető legtisztább utat.


MINDENT JÉZUSNAK MÁRIA ÁLTAL, MINDENT MÁRIÁNAK JÉZUSÉRT!


A MÁRIA ISKOLATESTVÉREK ELÉRHETŐSÉGE :

A közösség magyar képviselője:

Remi Vericel FMS testvér
Honlap: www.marista.hu
E-mail: testverek@mariaisk.t-online.hu


Lap tetejére