Előszó
„Ha a búzaszem nem esik a földbe, és el nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz." (Jn 12,24)
Báró Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely főnemesi családból. Középiskolai tanulmányait jezsuita kollégiumban végezte, majd az innsbrucki egyetemen tanult teológiát, ott is doktorált.
1915-ben szentelték pappá. Gyulán káplán, katonalelkész egy kórházvonaton, majd 1918-tól plébános. Foglalkoztatták a szociális problémák, mindenkor fölkarolta a szegényeket, de különösen az ifjúságot.
1941. március 2-án foglalta el a győri püspöki széket. Bátran szembeszállt az erőszakos törekvésekkel, mindent elkövetett az üldözöttek védelmében. Vértanú-halálát is az okozta 1945. április 2-án, hogy a város elfoglalása után életét kockáztatta a Püspökvárba menekült asszonyokért, lányokért.
Hamvai a győri karmelita templom sírboltjában nyugodtak 1986. május 23-ig. Azóta a mártír püspök sírja a győri bazilika Szent László-kápolnájában található.
Röviden ennyi egy halandó életrajza. Róla viszont már életében tudták kortársai, halálától kezdve pedig tudjuk mi is, hogy szent volt. Minden cselekedetét mély hitétől megvilágítva, bátor tanúságtétellel végezte. Felismerte az értékeket. Unokaöccse révén kapcsolatba került a budapesti marista iskolával. Kifejezte a rend még ma is élő tagja felé azt az óhaját, hogy mennyire örülne, ha székvárosában letelepednének.
A gyilkos golyó kioltotta az övéit védő főpásztor életét, az önkényuralom elsöpörte a maristák rendjét hazánkban. így a testvérek méginkább tanújelét adták karizmáiknak a világmisszióban olyannyira, hogy a hazánkban bekövetkezett politikai fordulat után Charles Howard rendfőnök lelkiismeretében kötelezve érezte magát a köszönetre és az újrakezdésre. Ezért küldte el hozzánk Rémi Vericel testvért, hogy tájékozódjon a lehetőségekről.
Az egyházi iskolák javarésze ötven évig hallgatásra kényszerült. A rend választása a magyar egyház újraéledésekor városunkra esett. Ebben az időben már tárgyalások folytak a Szentlélek egyházközség által létrehozott Apor Alapítvány és a városvezetés között egy egyházi iskola felépítésének tervéről. Mi a gondviselő Isten ujját ismertük fel a rend döntésében, amikor felépítendő iskolánkat választották.
Ezután mindannyiunk közös összefogásával elkezdődött az építkezés előkészítése. 1992. április 4-én, Apor püspök úr temetése napján ünnepelhettük az alapkőletételt, s a „búzaszem-élet" csodálatos tevékenységét hamarosan meg is tapasztalhattuk az építkezés során. Külföldi jótevők, marista tartományok testvérei siettek támogatni a zsenge növekedést; önkéntes segítők százai vették ki részüket szombatról szombatra a hangulatos, de nem egyszer embert próbáló téglaszállításokból. Minden jószándékú segítő kéz és fillér megtalálta helyét az építkezés során. így épült fel Apor püspök úr iskolája, majd 1993. szeptember 1-jén elérkezett az első, boldog tanévnyitó. Azóta - mint éltető kovász - boldog vértanú püspökünk lelke formálja a Mária Iskolatestvérek vezetésével a testben, szellemben és lélekben felnövekvő diákságot.
Bízom benne, hogy a jubileumi ünnepség s a most megjelent emlékkönyv sokakban felébreszti azt az igaz lelkületet, amely iskolánk névadóját is éltette. Ő úgy szolgált mindvégig, élete feláldozásáig, mint isteni Mestere. Jézus áldozatát,a szentmisét naponta bemutatta. Amikor azon az 1945-ös nagypéntek erre - az egyház előírása szerint - nem volt módja, akkor lett másokért felajánlott élete az Úr előtt „elfogadott áldozat".
Mi, akik vértanú püspökünk iskolájának falai között készülünk az életre, munkánkkal egy szép jövőt szeretnénk mutatni diákjainknak, próbáljuk ugyanazt a „búzaszem-életet" élni, hogy ha majd egyszer a mi testünk is érett kalászként a földbe hull, lelkünk vele találkozzék az atyai Otthonban.
Győr, 1998. október 16-án
Benkovich Ferenc
pápai prelátus
Ikon
Énekkari CD
Apor antológia.jpg)
