Aktualitások

Az idei ballagási ünnepségünkön kicsit többet nosztalgiáztam a szokásosnál, hisz kerek évfordulót ünnepeltünk. 25 évvel ezelőtt, 2000-ben érettségizett iskolánk első évfolyama, köztük az én osztályom is. Most pedig megtartottuk 25 éves érettségi találkozónkat, úgyhogy ez a hétvége kicsit az emlékezésről szólt. Ők voltak az az évfolyam:

 

- melynek egy része kétszer járta a hatodik osztályt, csakhogy 93-ban az induló Aporba jöhessen

- akikkel szalagavatós, ballagós és egyéb hagyományokat teremtettünk

- akikkel sok külföldi csereúton részt vettünk

- akiknek még indigóval sokszorosítottam a ’The Sound of Silence’ c.dalt, hogy angolórán megtanulhassuk 

- akikkel csoportosan Sopronba utaztunk nyelvvizsgázni, mert még Győrben nem volt lehetőség

- akikkel befestettük az iskola kerítését

- akiknek két hónapig tábla nélkül tanítottunk nyelvet…

 

 

…és még sorolhatnám. Komoly, érett felnőttek, akikre nagyon büszkék vagyunk: orvos, fogorvos, ügyvéd, bíró, közgazdász, pénzügyi szakemberek, kiválóan főző felelősségteljes anyák, apák. Hazaugrottak Stockholmból, Rijádból, mert fontosnak tartották a személyes találkozást. Összetartó, hűséges közösség. Ahogy Ferenc atya kiemelte: sokat kaptak, de sokkal kell majd elszámolniuk is! Jobbá kell tenniük a világot ott, ahova az Úr akarata állította őket. Tudatosan vagy kevésbé, de ők ezt élik. Mi lehet nagyobb öröme egy, lassan a pályáról végleg visszavonuló nyugdíjas pedagógusnak, mint látni, hogy a gyümölcs beérett: látni, hogy a tanítványok túlszárnyalták mestereiket, hogy most ők nevelik ugyanolyan odaadással és türelemmel gyemekeiket, ahogy az ő szüleik tették a pedagógusokkal karöltve, hogy angoltudásukat nemcsak használják, de próbálják továbbadni mindazt, amit tőlem tanultak, hogy a szeretet és hála óriási adagokban ott van a szívükben….

 

Mi, tanáraik, lassan mind nyugdíjasok leszünk, de megnyugtató látni, hogy az évek során sok, hivatása magaslatán álló, lelkes fiatallal bővült a tantestület, tehát a folytonosság biztosított. Ennyi idő távlatából talán - Goethe gondolatait kölcsönvéve - elmondhatom, hogy próbáltunk nekik mi is gyökereket és szárnyakat adni: a függetlenséghez és kiteljesedéshez szükséges szárnyakat, valamint a stabil hátteret, otthont jelentő gyökereket, ahova mindig visszatérhetnek. És visszatértek! Deo Gratias!

Baloghné Kalmár Zsuzsa

A 12.A osztályfőnöke 1996-2000 között