Kedves Aporos Gimnazistáink, Szentlélek-templomunk hívei, Krisztusban minden jó testvér!
Nagyon hiányoztok már az iskolából és a templomból is egyaránt! Belépünk ebbe a csodálatos adventi időbe, amely a várakozás, egyúttal a találkozás, beteljesülés ideje. Idén ez fokozottan érint bennünket, hiszen várjuk a testet megbetegítő vírus eltűnését. Ez a várakozásunk egyúttal felfokozza a vágyunkat, hogy Jézus születésének szeretet-ünnepe legyen családjaink és közösségeink megerősítője. Ennek igazi megteremtője nem más, mint Jézus Krisztus a megtestesült ige. Ő családba születik, hogy aztán az egész emberiség nagy családjának üdvözítője és örök életének szerzője legyen.
Kihez menjünk ebben a lelkiekben és anyagiakban is bennünket megpróbáló időben? Csakis advent igazi alakjához, Máriához! A helyzetünk kicsit hasonló hozzá. Amilyen ledöbbentő volt az Ő számára az egész világot érintő megváltói műbe való meghívása, úgy érezzük mi is nagyon sokszor méltatlanságunkat, kicsiny mivoltunkat szép küldetésünk teljesítésében. Ugyanakkor Mária a példakép számunkra, ahogyan ő visszamer kérdezni a számára lehetetlennek tűnő meghívás mivoltára, úgy tegyük fel mi is önmagunknak a kérést az Úr meghívására, aki mindannyiunkat „nagy dolgok” véghezvitelére hívott meg. Mi az, amit ma az annyira lehetetlennek tűnő adventi időben tehetek - én az Úr alázatos szolgája, szolgálója? Ne a félelem, hanem a minket Isten részéről megelőlegezett bizalom, szeretet töltsön el. Ebben a szétszóratásban tudjuk, hogy idén is át kell élnünk az „Ige”, a második Isteni személy közénk jövetelének áldott és boldog tényét. Kell, hogy mindannyiunkat ne csupán az anyagi, a fogható tárgyak ajándékozásának és azok várásának a lelkesedése mozgasson meg. Sokkalta inkább ki vagyunk választva, hogy a lelkiekbe kiégett testvéreinkbe minden reménytelenség ellenére meggyújtsuk a hit fényének gyertyáját. Az Erzsébet szolgálatára, segítésére siető Máriát, aki magával viszi áldott állapotába a világ megváltóját, Jézust, így fogadja az idős rokon: „boldog vagy Te, aki hittél”. Vajon hányan fogadnak majd bennünket az idei advent és majd karácsony folyamán Erzsébet szép köszöntésével: „boldog vagy Te, aki hittél!”
Dacára a komor, ködös, rideg, szürke időnek, kell, hogy a mi tekintetünk, szavunk, vigasztalásunk és tetteink sugározzák a Krisztushordozók mindeneket megvilágosító fényének melegét. Különös figyelmetekbe ajánlom ezért a szentírást, kiváltképpen Szent Péter apostol I. levelét. Merítsetek belőle sokat, amikor ezek felett a buzdító sorok felett elgondolkoztok és átimádkozzátok őket.
„Az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok lelketeket az őszinte testvéri szeretet számára: szeressétek tehát egymást állandóan, tiszta szívből. Nem veszendő magból születtetek ugyanis újjá, hanem Isten élő és maradandó igéje által…Ez pedig az ige, amelyet nektek hirdettek.” (I Péter 1, 22-24.) Próbáljuk keresni az igazságnak engedelmeskedve mindazt, ami lelkünket megtisztítja ebben az adventi időben. Szűzanyát követve legyünk mi is önzetlen segítői testvéreinknek. Ehhez szükséges, hogy a bűnbánat ezen ideje alatt keressük elsősorban az Istennel való kiengesztelődést, gyónásainkban, szentáldozásainkon keresztül. Krisztus a béke fejedelme, amikor megérkezik virrasztva és imádkozva találjon bennünket. Ne szalasszunk el egyetlen lehetőséget a vele való találkozásunkat illetően. „Porta patet, cor magis.” – Az ajtó nyitva van, a szív még inkább. Templomunk kapuja állandóan nyitva van, a szentmisére az ő terített asztalához, hogy szívére öleljen bennünket Jézus állandóan vár. Hétköznap este a 18 órai adventi misékre, szombaton és vasárnap pedig a megszokott alkalmak között válogathatunk, hogy lábaihoz üljünk, mit Mária, és hallgassuk őt.
Végül az apostol, Szent Péter buzdításával fordulok hozzátok: „Legyetek mindnyájan együtt érzők, résztvevők, irgalmasok, szerények és alázatosak. Rosszért rosszal, szidalomért szidalommal ne fizessetek. Inkább áldást mondjatok! Hiszen arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örök részetek.”
Azért imádkozom értetek, és emlékezem meg szentmiséimben rólatok, hogy az Úr áldásában bőven legyen részetek és hogy minél előbb találkozzunk.
Ferenc atya