A keresztények egységéért tartott imahét jegyében január 25. – én az 5. D. osztályos katolikus és református hittanosok közös hittanórán vettek részt.
A gyerekek kiváncsian és örömmel láttak neki a készülődésnek. A teremrendezés, gitárhangolás, az énekszövegek kiosztása, és a barátnők öröme, hogy végre hittanórán is együtt lehetnek már előrevetítette, hogy olyan élményben lehet részük, amit még nem volt alkalmuk megtapasztalni.
A csengőszó után a „Szívem csendben az Úrra figyel” – kezdetű taizé-i ének segítségével csendesítettük le a bennünk lévő zajt, majd a református hittanosok imájával fordultunk Jézushoz, hogy segítsen minket úgy szeretni, ahogyan ő szeret minket. Az imádság után után a keresztények egységéről és Jézus főparancsának második feléről beszélgettünk, ami az idei imahét jelmondata volt.
„Szeressd felebarátodat, mint önmagadat!” (Lk 10,27) Így hangzik Jézus parancsa minden ember számára. Hamar kiderült, hogy a felebarátunk minden ember, aki él a földön. A kapcsolatunk azonban nem mindenkivel egyforma, vannak, akik közelebb vannak hozzánk, vannak, akik távolabb. Csoportokat alkotva kapcsolati hálók
készítésével néztük meg, kikkel vagyunk kapcsolatban és ki, milyen közel van hozzánk. Miután felfedeztük, hogy a családunk, a barátaink, osztálytársaink hol helyezkednek el az életünkben, arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mitől problémásak a kapcsolataink. Többen említették a személyes találkozások hiányát, az online kapcsolatok felszínességét, az egyetértés hiányát, a félreértéseket, a képmutatást, hazugságot, irigységet és a titkolózást.
Ahogy összegeztük a csoportok meglátásait, előkerült a Főparancs első fele is: „Szeressd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből.” (Lk 10,27) Rájöttünk, hogy Isten nélkül nem tudunk helyesen szeretni. Ha a Vele való kapcsolatunk rendben van, akkor tudok türelmes, szeretetteljes, irgalmas szívű lenni.
Kapcsolati hálóinkat ezért a kereszt köré helyeztük, hogy Jézustól elindulva tanuljunk szeretni, és Őhozzá közeledve kerüljünk közelebb egymáshoz. Végül egy szívvel – lélekkel fordultunk Urunk imájával a Miatyánkkal a bennünket egyé tévő Istenhez.
Csizmadia Gergelyné római katolikus hitoktató
Zátrok Ágnes református hitoktató